Az időjárás előrejelzők országos esőt mondtak,egymást túl licitálva figyelmeztettek mi várható vasárnapra. Persze ez cseppet sem zavarta az egri keresztalját,akik a hagyományos bogácsi Szent Márton-napi búcsúba elindultak.Reggel még csepergett,amikor a Bazilika lépcsőjéről elindultak Szomolya irányába.A régi gyakorlat az volt,hogy előtte napokkal egyeztettünk a vezetőjükkel,most azonban nem értük el és csak reménykedtünk hogy jönnek.A szomolyai keresztalja a templom előtt gyülekezett:öregek,fiatalok,gyerekek(volt aki Mezőkövesdről,Tiszafüredről utazott hozzánk,hogy a gyalogos zarándoklatunkon velünk együtt ünnepelhessenek.)De feltűntek egyszer csak az ismerős és ismeretlen arcok,feszülettel,lobogókkal.Érezték hogy várjuk őket,éreztük hogy jönni fognak!Boldog egymásba borulások után szeretet közösségben elindultunk át az erdőn.Márton püspök legendája ,az érsek atya szavai ,intelmei mindannyiunknak lelki megújulást,hitet adott.A bogácsi hívek szeretet vendégsége felejthetetlen.Olyan ez mikor az ember érzi a másikon,hogy ugyanahhoz a családhoz tartozunk.Nehéz volt az elválás,de a remény,hogy újra találkozhatunk nagyon erősen megmaradt bennünk.Isten áldjon benneteket,Isten veletek!Dicsértessék a Jézus Krisztus!

  Öt éve már,hogy megvásároltuk a lakást.Gondok jelentkeztek,mert az előző lakó engedély nélkül,szabálytanul vezette be a gázfűtést.Azon gondolkodtam ,hogy lehetne a konyhába egy sparheltot beüzemelni,amin főzhetnénk és még fűtené is télen a konyhát,fürdőszobát,előszobát.Tudtam hogy ott van egy használaton kívüli kémény!Fölmentem hát a padlásra tükörrel,kibontottam a tisztító nyílást,de nem láttam ki az égre,mert valamivel el volt dugítva. A csomót kivettem,és letettem a kémény mellé.Ma eszembe jutott,hátha valami régi dolog,pénz,vagy ékszer(bármi is lehetne)!Helyette a ledöbbenés!-papírcsomóban gondosan összehajtva ,két darab fémlemez tábla közé,szalvétában, 89'-es ujságba csomagolva két darab fotó volt!A képen egy hölgy,akit ismerünk a feleségemmel,erősen kompromittálható alakban.Hát ezt nem gondoltuk volna róla!!!,Ezek után már jöhet velem a faluban bárki rendes ember szembe,azt gondolom nem -e egy használaton kívüli kéményben rejtik a titkát!

Elkészültem a ketreccel,ma beköltözhetett az első lakó!

Mici tegnap hazajött.Utoljára.

A szemünk előtt cseperedett fel,vált igazi kandúr macskává.Rózsika,az anyja megtanította mindenre.A közös játékok mind azt szolgálták ,hogy nagy"vadásszá " válhassék.Még a múlthéten is büszkén mutogatta a teraszon a fogott verebet.Az ő szabadságát nem lehetett korlátozni.Akkor jött ,ment amikor csak akart.A konyha ablakon közlekedett,ott várt reggel,hogy a lábamon felszaladva megkapja parizerét.(ez a szokása nyáron fájdalmasabb volt,ha rövid nadrág volt rajtam!)Nagyon szeretett a mellkasomra pihenni,szemben az arcommal hunyorítva dorombolni.Többször is elment napokra,mindig tudtuk :jönni fog.Tegnap lenn voltam a kapunál az ólban pakoltam .Öt perc múlva a teraszról hallottam Mici hangját az erdő felől.Nem szokott nyávogni,csak halkan beoson,nehogy Buksi észre vegye(sohasem tudtak összebarátkozni)Nem jött ,de amikor lenéztem a kapuhoz ott feküdt elernyedten.Felemeltem ,felvittem a teraszra,de nem akart mozdulni.A simogatásra reagált,dorombolni kezdett.Ott feküdt ,de levittem a műhelybe ,vittem neki vizet,ennivalót,remélve hogy kipihenni magát és magához tér.Nem így lett.Mici reggelre örökre "elment"..Azért furcsa most a hiánya,mert az anyja csak elment,és nem láttuk többet.Mici minden erejét össze szedve haza jött.Fájdalma nem igen lehetett ,mert sérülés nyoma nem volt rajta ,a szeme a szája nem tükrözte.

KÖSZÖNET A SZERETETÉRT!

Álltam az esőben fél ötkor.Zúgott a harang,sehol egy lélek,igazi elmélyedésre való idő.Három éve amikor részt vettem a felállításában,felavatásában nem gondoltam,hogy évek múltán egyedül kell itt megemlékeznem titokban.A "többiek "este 7-kor koszorúztak(szintén titokban) a NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJÁN!!!Padányi Viktor írását olvastam itt két éve.Amikor megszólalt a harang hallottam benne MAGYARORSZÁG összes harangját,valahogy úgy,mint a feleségem annak idején a Hősök terén.Csak ez szomorúbb volt.Annak idején a MIÉP-esek megtöltötték a teret!Én meg csak egyedül,két szál rózsával,csurom vizesen gondolkodok.Hol vannak a régi társak.Ki hagyott el kit?

A "tett" színhelye:

Ma már segélyért látogatok ebbe a helységbe,pedig 25 éve ezen a napon mondtuk ki a boldogító igent:a BOLDOGÍTÓT!Azóta népköztársaság sincs,házasságkötő terem sincs(megtudnám számolni két kezemen ,az utóbbi időkben hány igen volt!)Kati néni is más helyen dolgozik,szinte mindenki kicserélődött.Tanács elnök helyett polgármester,kezünkről a gyűrű bizományiban.Számítanak ezek?Megvagyunk és ez a fontos:MINDENT TÚLÉLNI!!!

https://www.youtube.com/watch?v=HlqrjJL9JqY

Köszönet Kónya Bandinak a képért.Aki eddig nem tudta a faluban ,most megismerhetett,mert a helyi tv lefagyott az én képemmel(a március 15.-ei adás),napokig csak én voltam elérhető:)

 
 
 Zarándoklat Bogács Szent Márton búcsújára.
 
 


November van. Az elmúlás hava.
Mindenszentek és halottak napja után az ember rádöbben, mennyire véges is ez a földi élet.
A természet megpihen. Falevelek a földön, amiket néha felkap a szél.
Hideg van és nagyon nehéz a jó meleg szobát elhagyni.
Ünnepekre vágyunk! Advent közeledését, hogy megszülethessen a kisded Jézus.
Nem a nagy ajándékozgatásokra, sütés-főzésekre, nagy összeborulásokra, hogy az év többi napján megfeledkezzünk arról a szeretetről ahogy Isten szeret bennünket!
Mert van más! Más Út is !
Jézus azt mondja: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet!
Hát akkor keressük meg!
Rá kell lépnünk a "kijelölt" útra: a Mária Útra!
Ez az Út vitt el vasárnap Minket, szomolyai zarándokokat Bogácsra, a Szent Márton napi misére.
Ölelkezni az egriekkel, tárkányiakkal, kövesdiekkel, akik hajnalban indultak, hogy
együtt járhassuk erdőnk avarral teli ösvényeit.
Mert valakik mindig útra kelnek!
Ez az út is jó volt, de nem csak lelki feltöltődés miatt, hanem Márton püspök története miatt is.
Számomra, katonaviselt ember lévén különösen, mert eszembe juttatta életemet.
Mit tettem katonáimért, mivel lett számukra elviselhetőbb a szolgálati idő.
Képletesen megosztottam-e köpenyemet bárkivel is, akivel a sors össze hozott?
 
Szent Márton …
 
Ápolták már tiszteletét Árpád-házi királyaink.
Szent István is saját védőszentjének tekintette.
Ma Európa védőszentje Ő!
 
Vittem a lobogót ünnepén:
 
kicsit magamért, kicsit családomért, kicsit Szomolyáért, kicsit Magyarországért, kicsit Európáért!
 
 
 
 
Hogy válláról indulva,
 
hordozhassam...
 
 
 .

A Forrásban kiállított díjnyertes rajzzal:

Végy le a fáról másfél kiló rétesalmát....

Jönnek a címemre jobbnál jobb ajánlatok.Bedolgozó munka,akár 100 ezret is kereshetek,hetente hozzák a munkát és a pénzt.Nem kell hozzá csak 1000 Ft kaukciós díj és már indul is a nagy meló.A por szem csak akkor kerül a gépbe,ha az a piszok google kiadja ,hány ember csapódott már be,mert feladta a pénzt és utána senki nem jelentkezik.Maga az összeg sem ér annyit hogy feljelentést tegyen az ember,így hát a hölgyünkhöz háborítatlanul folynak a rózsaszín utalványos 1000 forintok.Ügyes!

Megkezdték a dédnagyapám házának elbontását.Viszontagságos tulajdonosi pályafutása alatt annyira lepusztult,hogy a környék szégyene lett.Soha nem lehetett megszerezni mert csillagászati összeget kértek érte.Mindig attól féltünk,hogy valaki befészkeli oda magát és nem lehet kitenni,pedig már elég élet veszélyes volt A tető beszakadt,a kémény ledőlt és a az udvaron landolt összetörve lécet ,cserepeket.Végre megoldás született,az önkormányzat a közhasznú munkásokkal elbontatja.Mikor ott jártam,nézelődtem,nem-e maradt valami ,ami családomhoz köthető,de a sok mocskon szemeten kívül ott nem maradt semmi.Mindent eltüzeltek,ami éghető volt.Valami mégis maradt:egy kis üveg.Rajta néhány szó:Pohó,H.M.Vásárhely,Ispán.Mivel még nem láttam ilyen üveget,haza jőve egyből beírtam a googlebe.Az alábbi kis plakátot találtam 1914-ből.Ez a kis üveg dédnagyapám idejéből való.talán neki volt szüksége a sós borszeszre.A padlás tapasztott földjéből került elő.Így üzen a múlt kései unokáknak.

-Csinálj egy képet a szomszédommal,várjál hadd fogjuk meg a poharat!-suttogta hallkan szinte érthetetlenül.Aztán villant a vaku,talán az utolsó.Találkoztam vele másnap és megigértem kinyomtatom a képet,ami a Fényláncon készült.Nem gondoltam,hogy erre már nem lesz szükség.Elment.Itt hagyva egy nagy űrt maga után.Nem sok rendezvény,program valósult meg úgy,hogy a háttérben ne lett volna ott az Ő áldozat kész munkája.

       Kedves Zoli bátyánk! Legyen az álmod szép!

      November van.Az elmúlás hava.Mindenszentek és halottak napja után az ember rádöbben ,mennyire véges ez a földi élet.A természet is megpihen,falevelek a földön,amit néha felkap a szél,hideg van és nagyon nehéz a jó meleg szobát elhagyni.Más ünnepekre vágyunk!Advent közeleg,hogy megszülethessen a kisded Jézus.-Jöhetnek a nagy ajándékozgatások,sütés-főzések,nagy  összeborulások,háromszáz hatvanöt napig újra elkerülhetjük egymást!.Pedig van más,más Út is közben.Jézus azt mondja:Én vagyok az Út az Igazság és az Élet!Hát akkor keressük meg! Használjuk!Rá kell lépni a kijelölt útra:a Mária Útra,ami elvisz minket földi zarándokokat például Bogácsra,a Szent Márton napi misére,összeborulni az egriekkel,akik hajnalban indultak,hogy együtt tapossuk az erdő avarral teli ösvényét,mert valakik mindig útra kelnek Ez az út is jó volt,de nem csak lelki feltöltődés miatt,hanem Márton püspök legendája miatt is.Mert mi a legenda?Valós személyek köré fűzött mesés,elfeledett történetek amik a valóságban nem bizonyítottak.Számomra mégis kedves ez a legenda,mert a frankok körében az a hagyomány volt,hogy Szent Márton hun királyoktól származott és a Benedek-rendiek révén ápolták a hagyományt Árpád-házi királyaink.Szent István is saját védőszentjének tekintette.Ma Európa védőszentje!Vittem a lobogót:kicsit magamért,kicsit családomért,kicsit Szomolyáért,kicsit Magyarországért,kicsit Európáért!

Ez a történet még 90 előtt kezdődött.Apósom halála előtt elültetett egy kis cseresznyefát(a fa a képen hátunk mögött)A föld idegenek kezére íratódott,mi messze laktunk,senkit sem érdekelt a fa sorsa.Aztán feleségem blogját elolvasva nem hagyott a dolog nyugodni.Egy ember aki tudja hogy rákbeteg,hónapjai,évei vannak hátra :FÁT ÜLTETETT!A fa megnőtt,szépen terem az unokák nagy örömére.Sikerült a tulajdon jogot is rendeznem,már csak szépen ki kell tisztítani .Az elültetett fáim pedig hadd növögessenek....

Sötét van még reggel fél hatkor mikor a kisbolthoz érek.Akkorra végzek az újságkihordással.Ma reggel mécsesek égtek a bolt előtt.Először arra gondoltam reklám célból,mivel halottak napja közeleg.Benn a boltban mégsem tudtam  hagyni,hogy megkérdezzem:miért?Aztán jött a válasz:hát te még nem hallottad,hogy Marika meghalt?

Ki is volt Marika?-egy boltos,aki mindig oda figyelt ,hogy friss árút vigyek,mik az akciós termékek,mit érdemes venni, volt egy-két szava mindenkihez,soha nem bántó szándékkal.És egy személyes emlék:A faluban ő minden évben jelezte hogy nekem most van a házassági évfordulóm.Igen ő tudta.Az édesapját veszítette el akkor amikor mi zene szóval vonultunk a lagzis menettel.Most elment,nyugodjon békében!

Túl vagyok a nehéz ,beteges heteken.Ma végre a fiúkkal letudtunk menni a kertbe.Nagyon sokra haladtunk,szinte az egészet letakarítottuk.Így van ez:nehéz az elindulás,de utána,amikor ott vagyunk már könnyebb.Még a zöldségeket kell kiásnom.Sajnos két hónapja nem esett az eső és nagyon száraz a föld ,így nem tudják szántani.Nem baj,van még idő.